Nem, ez nem egy drogprevenciós kisfilm címe. Ez egy film, amit nem igazán tudtam értelmezni és ezt mindjárt ki is fejtem nektek. Az első 10 percben kirajzolódik előttünk főszereplőnk (Harrison Ford) jelleme. Egy tipikus, hátra zselézett hajú sztárügyvéd, baromi drága lakással, feleséggel, egy gyerekkel. Sajnálatunkra legnagyobb problémája az, hogy rossz étkezőasztalt szállítottak ki neki, nem pedig az, hogy jó emberekkel szúr ki a bíróságon vagy hogy csapnivaló apa. A 10. percben leugrik cigiért a boltba és beüt a végzet! Pont akkor rabolják ki a kis éjjel-nappait és főhősünk Henry bekap két lövést. Szóval a magyar cím már megint nem sikerült... Rövid kómát követően Henry magához tér és egy roppant találó venezuelai szappanopera csavarral kiderül, hogy nem emlékszik semmire, nem tud beszélni, mozogni, járni. Leginkább csak csorgatja a nyálát (tényleg!). Szanatóriumba kerül, újra tanul mindent. Minden filmbe kell egy montázs, ebbe is kapunk egyet a tolószéktől a sétabot elhagyásáig. És innentől kezdve nem értem a filmet. Egy teljesen új Henryt kapunk, aki semmilyen formában nem emlékeztett arra az antipatikus karakterre az elején. Hirtelen nem szereti a tojást, ami előtte a kedvence volt, tetszik neki az étkezőasztal, amit előtte utált. Már zselé se kell a hajára. Harrison Ford egy kisgyerek rácsodálkozásával tekint körbe a világra és válik teljesen új emberré. Na de hova tűnt a régi Henry? Azt is elfelejtettük minden mással. Na ez nekem nem csúszik le a torkomon. Nem hiszem, hogy csak és kizárólag az emlékeink határozzák meg, hogy milyen emberré válunk. Nem mondom nagy szerepe van benne, de ez már túl nagy hátraarc. Arról már nem beszélve, hogy olyan jelenetek követik egymást, ahol Henry olvasni tanul, majd a következő percben már visszamegy jogászkodni. Úgy, hogy nem emlékszik semmire. Tehát a tanulmányaira se. Logika? Merre vagy? Na itt én is kértem volna egy fejlövést.

Van egy dupla lemezes Hans Zimmer Greatest Hits-em, amin szerepel egy dal, amit első hallás után csak reflexszerűen mindig tovább tekertem. Most már filmhez tudom kötni ezt a szerzeményt. Kapunk egy kis 80as évek hangzást egy kis férfi lihegéssel köritve. Egy kis prüntyögés itt, kis basszustépés ott. Nem tudtam eldönteni, hogy ez egy osztrák tv-sorozat zenéje, vagy egy NDK-s pornóé. A film is fura, a zenéje is fura. Kivéve egyet. Kár, hogy ez nem Hans nevéhez fűződik:

Szeretnénk élőben hallani? (Néma fejcsóválás a válasz.)

Eredeti cím: Regarding Henry

Rendezte: Mike Nichols

Év: 1991

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.