Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Cápamese

Nagy bajban voltam ezzel a filmmel, mert így elsőre nem is emlékeztem rá, hogy a betétdalokon kívül más zene is volt benne. Aztán második nekifutásra sem jutottam többre. Maradt hát jóbarátunk a youtube. És végül találtam is Hans Zimmer által készített szerzeményt. Egyet.

És ahogy a mese sem fogott meg igazán, úgy ez a dalocska sem. Pedig Hans-nak nem ez volt az első kirándulása abba a Fantáziaországba, ahol az animáció technikája semminek sem szab határt (jönnek még lehengerlő ellenpéldák, de most ne bonyolódjunk bele). De ez most nem jött össze. Leginkább magának a filmnek nem.

A probléma már eleve ott kezdődik nálam, hogy 2003-ban elkészítette a Pixar stúdió azt a bizonyos Némó nyomábant. Benne egy röpke mellékszerepben egy csapatnyi vegetáriánus cápa, akik barátkoznának, sem mint falnának. Majd 2004-ben jött a Dreamworks Animation a Cápamesével, melynek egyik főszereplője egy cápa, aki nem akar halat enni. Hm. Érdekes. Láttunk már hasonló ikertornyokat a filmtörténet során (kedvencem az Armaggedon-Deep Impact duó, amikor is 1éven belül kétszer pusztult el majdnem a Föld egy meteor miatt), de mint mindig most is vesztesen jutott ki egyikük.

Szerintem az a jó az animációs filmekben, hogy mindenkinek szórakoztatóak tudnak lenni, kortól, nemtől függetlenül. De ezt mintha hiperaktív gyerekeknek készítették volna: nagyon színes, nagyon pörgös, tele MTV-re készített sláger gyanús szerzeményekkel, de ugyanakkor felszínes, élettelen és sablonos marad. A felnőtteknek egy kis maffiás-vonal van belógatva, ami két percig vicces, utána már fárasztó. Hans ennyit használt fel a zenéjében. A többi csak a mesére is jellemző gumicukor káosz.

Nem is igazán értem minek kellett zeneszerző ehhez a filmhez. Még egy pop dalocskával kitudták volna tölteni az időt.

Szeretnénk élőben hallani? Mégis mit?

Eredeti cím: Shark Tale

Rendezte: Bibo Bergeron, Vicky Jenson, Rob Letterman

Év: 2004

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt

Tovább

Megaagy

Avagy a rosszak is tudnak jók lenni, és viszont. Nagyon szerettük ezt a mesét, mert egy unásig elcsépelt történetet sikerült kifordítani a sarkaiból és ezzel új rálátást adni alapvető dolgokra, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Egy, a Superman eredettörténetére kísértetiesen hasonlító sztorival indulunk egy kis plusszal és csavarral. Superman, avagy Metroman nem egyedül érkezett a bolygóra, hanem egy kis marslakószerű figurával, aki a szerencsétlenségek következtében egy börtönben nő fel, míg Metroman egy dúsgazdag családban lel otthonra. És itt a csavar! Hősünk nem a jóképű, izmos és szupererős Metroman lesz, hanem a kevésbé emberi kinézetű, fura, cingár és kék Megaagy és az ő kis kedvence, Talpnyali.

Már rögtön az elején megtanítják a készítők a legfontosabb mondanivalót: ne a külső alapján ítéljünk. Elgondolkodtató, hogy mitől lesz valaki gonosz. Mi van akkor, ha a környezete nem ad neki más választást? És mi van azokkal akik eredendően annak születnek? Honnan tudjuk megkülönböztetni őket? És mitől válik hőssé valaki? Mindez egy csöppet sem szájbarágósan van előadva, sőt rengeteg humorral van fűszerezve. A karakterek szerethetők és a cselekmény is sodor magával.

A zene nagyon kedves és pimasz egyszerre, akárcsak Megaagy karaktere. Nagyon kellemes hangulatot csinál a mesének. Hans Zimmer játékosan használja a hangokat, szinte gyerekek leszünk tőle mind. Érezzük: bárki lehet hős, még mi is. Szerepelnek betétdalok ebben a filmben is, de itt megvan a maguk létjogosultsága. Humorforrásként szerepelnek egy-egy jelenetben. Itt nem csúszunk bele a Cápamese hibájába. A főszerep továbbra is Hans Zimmer zenéjének jár!

Nem a legjobb mesefilmzenéje, de egy ekkora biográfiában már nehéz lenne folyton túltenni magunkon. 

Szeretnénk élőben hallani? Ha egy 6 órás koncertet adna persze, de nem hiszük, hogy a 2 órába beleférne. 

Eredeti cím: Megamind

Rendezte: Tom McGrath

Év: 2010

Zene: Hans Zimmer, Lorne Balfe

IMDb itt.

Tovább

Hans a szobából

blogavatar

Hans Zimmer összes munkája, ahogy mi halljuk. Az IMDd oldal alapján 124 filmet nézünk meg. A lista alapját az általa komponált filmzenék alkotják - nem nézzük meg a dokumentumfilmeket, a rövidfilmeket és nem játszunk számítógépes játékokkal (most nem). A sorrendet a szerencsére bízzuk, a jól bevált "húzós módszerrel". Két ellenállhatatlan nő, egy macska, egy zeneszerző, 6 hónap, 124 film.

Legfrissebb bejegyzések

2016.01.08.
2015.12.21.

Utolsó kommentek