Ne mondja nekem senki, hogy a filmezés totál felesleges dolog! Most például azt tudtuk meg, hogy Arthur király (amennyiben létező személy volt) az 5. században élt – ám története 15. századi. Kihúzta a kőből az Excaliburt, volt egy kerek asztala, ő volt a britek királya. És ez mennyire volt érthető a filmből? Hát semennyire.

A film finoman fogalmazva követhetetlen. Nem csak azért, mert rosszul van felépítve, hanem azért is, mert a néző nem is akarja követni. Lehet, hogy 30 perc után valami csoda folytán hatalmas izgalmakba keveredünk, de addigra már késő. Ez a vonat elment, Arthur nem húzta ki kardját a szívünkből. Lehet, hogy magával a témával van baj. Kevés jó középkori filmet láttam (Rettenthetetlen, Robin Hood, na meg a Gyalog galopp), de ez nem volt közöttük. Valamiért mindig van egy olyan érzésem, hogy gagyi. Mert túlságosan fancy cuccban vannak, mert túl fekete a foguk, vagy mert éppen egy olyan színész ül a lovon, akit előtte Rolexszel a kezén láttam. Sajnos ezen a filmen nagyon látszott az, hogy megrendezték – vagy csak bemeséltem már magamnak?

Ehhez képest viszont a zene meglepett – jó volt! ha másért nem emiatt érdemes végig nézni. Hans Zimmer hívta a kórust, ami pontosan illett a kora középkori témához. Most itthon ülök és hallgatom csukott szemmel. Ez lehetne  a Batman, vagy más akciófilm zenéje is! De nem bántjuk, mert ez mentette meg Arthur királyt. Mondhatnám, hogy szárnyal és erőteljes (így is van), de sajnos most ezt a film nem támasztja alá.

Antoine Fuqua rendező A nap könnyei után másodszorra dolgozott együtt Hans Zimmerrel. Hamarosan meghalljuk, az az együttműködés hogy sikerült (reméljük jobban)!