Jah, hogy még nem hallottatok róla? Nem vagytok vele egyedül. Mikor írogattuk ki a filmeket nekünk is rendesen összeszaladt a szemöldökünk, hogy ez meg micsoda? Miután megnéztük megértettem, hogy a magyar filmforgalmazók miért nem küldték moziba ezt a filmet. Iszonyatosan nyomasztó. Adott 3 nagyszerű szőke szépség - Kim Basinger, Charlize Theron és Jennifer Lawrence-, 3 idősík és egy túlbonyolított, nehezen követhető történetmenet.

Többet nem is szeretnék mesélni a filmről, mert akkor lespoilerezném azok előtt, akik esetleg megnéznék. Elöljáróba csak annyit fűznék hozzá, hogy borzasztó nagy kitartás és türelem kell hozzá. Vontatottságát mi sem tükrözi jobban, mint hogy az első akkordokig a 10. percig kellett várnunk.

Valószínűleg a film naturalizmusából és puritánságából eredeztethető, hogy a zene - már amikor van - nagyon visszafogott. Szinte nincs is. Olyan mintha megállnánk egy kihallt Új-Mexikói kisváros közepén, becsuknánk a szemünket és hallgatnánk a hangokat. Ahogy a szél fúja a szélcsengőt, ahogy egy bácsi pengeti régi gitárját, ahogy a por száll a levegőben. Mindezt távolról, nehezen kivehetően halljuk. Nyomasztó, barátságtalan, magányos érzés.

Zene és kép egységet alkot ez esetben. A koncepció megáll a lábán. De nem szeretnénk újra és újra meghallgatni ezt a zenét,ahogy a filmet sem szeretnénk többször megnézni. Egyszer bőven elég volt. Így is receptre írok fel mindenkinek minimum két mesét ezután a film után, hogy ne menjünk egyből neki a falnak.

Hans Zimmer és Omar Rodriguez-Lopez koprodukcióban készült el a zene, ami így olyan lett, mintha két szilaj lovat kötöttünk volna rá a kocsi két végére. Kioltották egymást, de a filmet nézve ez így volt rendjén.

Szeretnénk élőben hallani? Nem.

Eredeti cím. The Burning Plain

Rendezte: Guillermo Arriaga

Év: 2008

Zene: Hans Zimmer, Omar Rodriguez Lopez

IMDb itt.