Már az elején leszögezném, hogy nem ez lesz a kedvenc filmünk. Való igaz, rajongunk a Sötét Lovagért, de a kékharisnya már nem állt jól. Hát igen, a 2000-es években a fekete az új kék.

Nagyon erős stílust teremtett Nolan a képregényfilmek műfajában. Eredeti volt és a népek zabálták -  nem véletlenül. A denevérember regéjének politikai krimibe való beoltása sokkal emberközelibbé tette a szuperhőst. Hétköznapivá vált, amivel könnyebben tudtunk azonosulni. De vajon ugyanez elmondható egy köpenyes UFO-ról aki azt hiszi, ha felvesz egy szemüveget, akkor nem ismeri fel senki? Igen, ez költői kérdés volt.

És pont itt a bökkenő. Nolan sötét, borongós, szürkített színvilága nagyon jól állt a denevérembernek, de a piros-kék-sárga színegyüttest viselő szupermanusnak már kevésbé. Ezt már nehezen tudtuk komolyan venni. És szerintem a filmkészítőknek sem kellett volna (vagy akkor nem azzal kellett volna indítani, hogy Russel Crowe-t ráültetik egy sárkánygyíkra, hogy lovagolja meg). Értem én, hogy univerzumot teremtünk és kell a közös nevező, ha be akarunk mindenkit pakolni az Igazság Ligájába, blabla... de én se veszek fel forrónacit - hiába hordja nő társaim fele - egész egyszerű okból. MERT NEM ÁLL JÓL!

De a pénz nagy úr, és látva a XXI. századi Batman filmek sikerét igyekeztek hasonló fűszerekkel főzni. Christopher Nolan producerként átadta a már kész stílusjegyeket, Hans Zimmer pedig hozta Hans Zimmert. Ő ilyen közegben van elemében igazán. Nehéz sorsok, a világ megmentése, a küldetésével magára maradt magányos hős, a jó és a rossz élet-halál harca. Elképesztően monumentális és harcias, ami részemről az erős ütős részlegnek köszönhető. Szinte látom, ahogy a csatamezőn menetelnek a harci dobokkal. Lenyűgöző. A legapróbb részletnek is képes hangsúlyt adni, mint egy segítő kéz, ami a fejünket a megfelelő irányba forgatja. Kár, hogy most nem volt mit nézni.

Szeretnénk élőben hallani? Persze! Majd azt képzeljük, hogy ez a Batman 4 zenéje.

Eredeti cím: Man of Steel

Rendezte: Zack Synder

Év: 2013

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Talán nincs is nehezebb annál, amikor olyanról kell írnod, amit feltétel nélkül, tiszta szívből, őszintén, elfogultan, vakon, örökké szeretsz. Hát elérkezett ez a pillanat is. A tervezetthez képest több idő szakadt a nyakunkba, így távol a húzós pléhdobozainktól, kedvet kaptunk egy Batman trilógiához. Christopher Nolan és Hans Zimmer kéz a kézben ültek velünk a kanapén, mi pedig levegőt se vettünk a 3 film alatt.

A Batman: Kezdetek és a Batman: Sötét lovag során Hans egy bajtársat tudhatott maga mellett James Newton Howard (Éhezők viadala, Az esemény, Jelek, satöbbi…) személyében. Ez a párosítás végre nem gyengítette munkáját, hanem együtt egy olyan monumentális zenét hoztak össze, ami miatt az is nézze meg a filmet, aki amúgy kiütéses lesz a denevérembertől. Talán a Tom Cruise féle Világok harca óta éli reneszánszát az a dudaszó, amitől az ember hátán is feláll a szőr. Tudjátok, az a mélyről, gyomorból jövő mély dörrenés, ami a legváratlanabb pillanatban tör elő. Na itt kapunk belőle rendesen – és élvezzük!

Hans és James az utolsó részre elváltak, de ez egy pillanatig nem rontott a zenén – egyéni vélemény, ez lett a kedvenc. A Batman Kezdődik hozta divatba a borongós szuperhős moviekat. A DC ezzel új stílust alkotott, mellyel hátat fordított a Marvel gumicukor hangulatának. Ez az újfajta Superman filmben is megjelenik. Egy viszont biztos: A zene nélkül közel se lenne ennyire drasztikus, a hatalmas szakadék a két oldal között a zene által nőtt Grand Canyon méretűvé.

 Mindhárom film  látványos, izgalmas, de mit sem ér a zene nélkül, ami szerencsére hatalmas hangsúlyt kapott.  A kettő nem él egymás nélkül, és emiatt hatalmas respect Nolan-nek! Kicsit olyan érzésünk van, mintha látnánk a fényt az alagút végén.

Az, hogy kinek melyik Batman az „igazi”, döntse el maga!

Eredeti cím: Batman – Begins, Batman: The Dark Knight, The Dark Knight Rises

Rendezte: Christopher Nolan

Év: Batman: Begins (2005), Batman : The Dark Knight (2008), The Dark Knight Rises (2012)

Zene: Hans Zimmer, James Newton Howard

IMDb itt, itt és itt