Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Lánglovagok

A '90-es évek szuperhősei a hétköznapi hősök voltak. Nem kellett röntgenlátás, nukleáris meghajtású szív vagy nevetséges búvárruha ahhoz, hogy felnézhessünk valakire. Ez egy annyira tökös film, hogy nők is csak azért kerültek bele, hogy legyen valaki, aki miatt össze lehet verekedni a buliban vagy legyen kit megdugni a tűzoltó kocsi tetején. De viccet félretéve ez egy nagyon heroikus, nagyon patrióta film. Kicsit olyan íze van, mint a háborúkról szóló katonás filmeknek, annyi különbséggel, hogy itt a főgonosz maga az egyik őselem.

Ron Howard rendezte a filmet, aki nem szeret kicsiben játszani. Nézzük csak meg a szereposztást: William Baldwin, Kurt Russel, Robert De Niro, Donald Sutherland, Scott Glenn. A legkisebb szerepekbe is hívták a nagy neveket. Pénz is volt rendesen, hiszen ahhoz, hogy tűzet oltsanak a filmben tüzet kell gyújtani. A tűznek viszont van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy eléggé pusztító. Szóval van itt minden mi szem, s szájnak ingere. Sztárdömping, látványos tűzoszlopok és  egy lenyűgőző, de alábecsült szakma családi drámába burkolt bemutatása.

Ne feledjük, hogy ez a film 1991-ben készült, tehát olyan sorozatok előfutárának tekinthető, mint a Ments meg! vagy a Harmadik műszak és nem kellett hozzá egy 9/11 méretű katasztrófa, hogy értékeljük azokat az embreket, akik alulfizetve is megmentenék az életünket. Jó, hogy ez a film felhívta rá anno a figyelmet!

A tűz a leggonoszabb gonoszként jelenik meg a filmben. Gyönyörű felvételeken mutatják be, ahogy szinte már élő organizmusként csak arra tör, hogy elpusztítson mindent maga körül. És minnél inkább tartunk a tűztől, annál inkább csodálattal nézünk a férfiakra, akik megküzdenek vele. Egy kis mellékszereplőt megint csak kiemelnék a csapatból, mert Donald Sutherland legalább olyan félemetes a bolond piromán szerepében, mint maga a tűz.

A zene mindent elkövet, hogy átérezzük ennek a szakmának a súlyát. A veszélyt és az erre reakcióba lépő bátorságot. A napi szintű élet-halál harcot, ami ellehetetleníti a magánéleti boldogságot. A zene is kicsit a háborús filmekre emlékeztet, de nem is áll egymástól olyan messze ez a kettő. Katonának vagy tűzoltónak lenni bizonyos nézőpontból ugyanaz. Mindkettő hivatás, nem munka. A zene sodró lendülete akár öt égő épületen át is cipel magával. Nem hoz szégyent a tűzoltókra, hanem kellő tisztelettel és alázattal ír hozzájuk himnuszt.

Szeretnénk élőben hallani? Biztos magával ragadna, úgyhogy igen!

Eredeti cím: Backdraft

Rendezte: Ron Howard

Év: 1991

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Tovább

Lesz ez még így se

11évesen a kedvenc filmem volt és mellette még ott van Jack Nicholson, aki... hát ő Jack Nicholson. Teljes elfogultság diagnosztizálható. Tökéletes film borzasztóan tökéletlen emberekről. A főszereplő karakter (a mindig isteni Jack - én szóltam) a legelviselhetetlenebb ember a világon a kényszerbetegségével, az antiszociális viselkedésével és most komolyan, ledobta azt a cuki kis szőrpamacsot a szemétledobón a film első 5 percében. Hát ember az ilyen? Az. Teljes mértékig, mint a film bemutatja a következő 2 órában. Gyönyörű szép íven haladva jutunk el a súlyos mondatig: "Miattad akarok jobb ember lenni." És itt mindent megbocsátunk.

Hans ezt az ívet viszi végig játékosan, huncutul és borzasztóan pimaszul. Mikor nem számítanánk rá, hirtelen gyengéd lesz és romantikus, elszomorít, majd előhúzza a szívünkből a balsejtelem apró szálkáját és enged minket fellélegezni. Az élet hullámvasútja ez.

Ha kategorizálni kéne eme remeket nagy bajban lennék. Dráma? Abszolút. A két "fő" mellékszereplő (Carol a pincérnő és Simon a buzi) biztosít minket róla. Testileg, lelkileg és anyagilag megroppani se egy leány álom, hát még folyamatos görcsben élni beteg gyermekünk miatt. Vígjáték? Hát hogy a fenébe ne. Sírva tudok a mai napig röhögni azon, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen. Romantikus? Ne vicceljünk, hiszen ez a mozgatórúgó, a gyújtás, ami bepöccenti ennek a vén rókának a motorját. A szerelem mi más.

Na ehhez írjunk zenét! Elsőre nem is igazán tudnám mihez nyúljak, leginkább csak magamhoz tudnék. De nem Hans Zimmer. Egyszerre használja a jó és rossz hangokat, az édeset és a sósat, a puhát és a keményet. Mégsem esik szét sehol. Hat percben is képes felsorakoztatni az érzelmek panton skáláját. Sikerült nálam elérnie azt, hogy nemcsak a zenéről jut eszembe a film, hanem a filmről is a zene. Oscar jelölés járt érte. (Huhu, de mennyire jogosan!)

Egy ilyen forgatókönyv, rendezés, színészi munka mellett a zeneszerző teljes mértékű tagjává vált ennek az A listás csapatnak. És így vált ez a film örök darabbá.

Tanulság? Merjünk rálépni a vonalakra!

Szeretnénk hallani élőben? Naná!

Eredeti cím: As good as it gets

Rendezte: James L. Brooks

Év: 1997

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Tovább

Megaagy

Avagy a rosszak is tudnak jók lenni, és viszont. Nagyon szerettük ezt a mesét, mert egy unásig elcsépelt történetet sikerült kifordítani a sarkaiból és ezzel új rálátást adni alapvető dolgokra, a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Egy, a Superman eredettörténetére kísértetiesen hasonlító sztorival indulunk egy kis plusszal és csavarral. Superman, avagy Metroman nem egyedül érkezett a bolygóra, hanem egy kis marslakószerű figurával, aki a szerencsétlenségek következtében egy börtönben nő fel, míg Metroman egy dúsgazdag családban lel otthonra. És itt a csavar! Hősünk nem a jóképű, izmos és szupererős Metroman lesz, hanem a kevésbé emberi kinézetű, fura, cingár és kék Megaagy és az ő kis kedvence, Talpnyali.

Már rögtön az elején megtanítják a készítők a legfontosabb mondanivalót: ne a külső alapján ítéljünk. Elgondolkodtató, hogy mitől lesz valaki gonosz. Mi van akkor, ha a környezete nem ad neki más választást? És mi van azokkal akik eredendően annak születnek? Honnan tudjuk megkülönböztetni őket? És mitől válik hőssé valaki? Mindez egy csöppet sem szájbarágósan van előadva, sőt rengeteg humorral van fűszerezve. A karakterek szerethetők és a cselekmény is sodor magával.

A zene nagyon kedves és pimasz egyszerre, akárcsak Megaagy karaktere. Nagyon kellemes hangulatot csinál a mesének. Hans Zimmer játékosan használja a hangokat, szinte gyerekek leszünk tőle mind. Érezzük: bárki lehet hős, még mi is. Szerepelnek betétdalok ebben a filmben is, de itt megvan a maguk létjogosultsága. Humorforrásként szerepelnek egy-egy jelenetben. Itt nem csúszunk bele a Cápamese hibájába. A főszerep továbbra is Hans Zimmer zenéjének jár!

Nem a legjobb mesefilmzenéje, de egy ekkora biográfiában már nehéz lenne folyton túltenni magunkon. 

Szeretnénk élőben hallani? Ha egy 6 órás koncertet adna persze, de nem hiszük, hogy a 2 órába beleférne. 

Eredeti cím: Megamind

Rendezte: Tom McGrath

Év: 2010

Zene: Hans Zimmer, Lorne Balfe

IMDb itt.

Tovább

Mr. Morgan utolsó szerelme

Kicsit gondban vagyok ezzel filmmel, mert bár nagyon kedves-bájos, ugyanakkor kicsit középszerű is lett és bennem nem igazán hagyott mély nyomot. Nem tudok mibe kapaszkodni vele kapcsolatban.

Egy idős özvegy angol úrról szól a történet (a mindig csodálatos Michael Caine), aki a felesége miatt költözött  10 évvel ezelőtt Párizsba. Azóta se volt hajlandó megtanulni franciául. Felesége halála után, gyerekei unszolása ellenére úgy dönt, hogy Franciaországban marad. Egyik nap összetalálkozik egy kedves francia fiatal hölggyel a buszon, aki tánctanárként dolgozik. Ennek a barátságnak/plátói szerelemnek a története ez. És nagyjából ezzel le is írtuk a cselekményt. Kellemes hangulatú film, tele napsütötte meleg színekkel, szerethető karakterekkel. De végig olyan érzésem volt, mintha láttam volna már ezt a filmet - pedig nem. Nem szeretnék róla rosszat mondani, mert az olyan lenne, mintha egy földön fekvő embert rugdosnék, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy aranyos volt.

A hozzá készült zene sem tartozik Hans Zimmer kiemelkedő alkotásai közé, de a film hangulatát sikerült eltalálnia. Nagyon finom, nagyon puha hangokat használ. Mintha álomba simogatna minket. Jó érzés, jól is esik, de tényleg csak bealszunk tőle. Kedves, aranyos kis altatódalocska.

Kicsit azért is vagyok ennyire szigorú most, mert nem olyan régen láttam a moziban Michael Caine-nel és Harvey Keitel-lel az Ifjúság című filmet, és bár nem Hans írta a zenéjét mégis sokkal inkább ajánlom figyelmetekbe. Gyönyörű szép hattyúdala két méltán elismert zseninek. Kötelező! Tessék megnézni.

Mr. Morgan, örültem a találkozásnak, de ha nem jött volna el sajnálatos módon nem tűnt volna fel a hiánya. Maradok tisztelettel...

Szeretnénk élőben hallani? Nem.

Eredeti cím: Mr. Morgan's Last Love

Rendezte: Sandra Nettelbeck

Év: 2013

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Tovább

Kinek a papné

1996 egy igazán fekete évnek számított – emiatt a film miatt. Mi, akik a Hetedik mennyország című sorozaton nőttünk fel, tüntetünk a gonosz, mogorva és goromba papok ellen!

Nem szeretnénk nagyon visszaemlékezni és oldalakat írni erről a filmről, de pár megjegyzést megér:

  1. Sose fogjuk elfelejteni, rég nevettünk ennyit egy filmen – tegyük hozzá, nem azért, mert vicces.
  2. A zenét és a filmet talán csak Whitney Houston még mindig csodálatos hangja mentette meg.
  3. Azt sajnos nem tudjuk, hogy Hans Zimmer mit alakított benne, mert a film annyira elvonta a figyelmünket a zenéről, hogy azóta se térünk magunkhoz.
  4. Jót tett a filmnek, hogy télen játszódik.
  5. Penny Marshall hozta a formáját. 

Szeretnénk élőben hallani? A filmet se szeretnénk újra látni.

Eredeti cím: The Preacher's Wife

Rendezte: Penny Marshall

Év: 1996

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Tovább

Thelma és Louise

Na jó. Be kell vallanom valamit. Már rögtön az elején csaltunk egy picit. Ugyanis ezzel a filmmel kezdtünk, de nem húztuk. Én választottam. És miért pont ezzel szerettem volna indítani? A sztori, hogy két nő (akarva-akaratlanul) sorsdöntő utazásra indul ketteseben, úgy éreztem megadja a projectünk alaphangulatát. Persze nem kívánok magunknak ilyen tragikus véget.

 A film ami egyértelműen nőkről készült, nem csak nőknek. A film ami felfedezte az A-ligának a fiatal Brad Pitt-et mind a nyolc kockájával. A film ami szerintem a mai napig az egyik legjobb road movie, amit valaha láttam.

A zene pedig egyszerűen csodálatos. A hangszerelés teljesen visszaadja a country életérzést. Végig érezni, hogy ez az út jól már nem sülhet el. Izgalmas és feszültség keltő, ha az ember az utcán hallgatja, néha azért körbe-körbe pillant, vajon melyik sarkon várhatja a rendőrautó. Mégis felemelő és megnyugtató, mintha tudatná velünk, hogy ez a legjobb ami történhet a főszereplőinkkel.

A körülmények áldozatai ők ketten. A meghozott rossz döntések sorozata csak egyre inkább sodorja őket az elkerülhetetlen véghez. Mégis az utolsó percig szorítunk, drukkolunk, hogy eljussanak a hőn áhított Mexikóba. A legalapvetőbb emberi tulajdonságunk hajt minket előre. A remény. Hogy aztán a film végén ott várjon ránk a szabadság. A zene is feloldodik. Megszűnik a görcs a gyomrunkban és a megkönnyebüléstől könnyek szöknek a szemünkbe.

Irigyeltem ezt a két nőt. Az érzésért, hogyha már nincs mit veszítened, akkor bármit megtehetsz. Nem kell megfelelni a férjednek, a főnöködnek, a családodnak, az ismerőseidnek. Az lehetsz aki mindig is akartál lenni. A legjobb barátnőddel az oldaladon, aki feltétel nélkül úgy szeret és fogad el, ahogy vagy. Jóban-rosszban, együtt a bajban.

És csak megemlíteném így a végén a harmadik főszereplőt: azt a gyönyörű 1966-os Ford Thunderbird-öt, melynek kék színe gyönyörű komplementer hatásban van a sivatag salakos narancssárgájával.

Aki még nem látta, mindenképpen pótolja!

Szeretnénk élőben hallani? Szeretnénk. 

Eredeti cím: Thelma & Louise

Rendezte: Ridley Scott

Év: 1991

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt

Tovább

Hans a szobából

blogavatar

Hans Zimmer összes munkája, ahogy mi halljuk. Az IMDd oldal alapján 124 filmet nézünk meg. A lista alapját az általa komponált filmzenék alkotják - nem nézzük meg a dokumentumfilmeket, a rövidfilmeket és nem játszunk számítógépes játékokkal (most nem). A sorrendet a szerencsére bízzuk, a jól bevált "húzós módszerrel". Két ellenállhatatlan nő, egy macska, egy zeneszerző, 6 hónap, 124 film.

Legfrissebb bejegyzések

2015.12.30.
2015.12.21.
2015.12.15.

Utolsó kommentek