Anna (aki akár lehetne kisfiú is kinézete alapján) sokszor álomvilágba menekül, ahol egy beteg kisfiú a barátja. Kiderül, hogy a két világ között erősebb kapcsolat van mint gondolnánk, és a gyermeki képzelőerőnek nagyobb a hatalma .

Hans Zimmer bontogatta szárnyait Stanley Myers oldalán (akinek A szarvasvadászon kívül nem ismerjük egyetlen munkáját se – talán nem véletlenül. Jól is tette, mert ez a zene számunkra semmit se mond. Megy valamerre, csak nem tudjuk milyen irányba. A nyomasztó filmhez nem illik, így két rosszul sikerült alkotást hoztak össze 92 perc alatt.

Kedves Hans! Megértjük, hogy elvállaltad, mert hát a pénz meg a tapasztalat….de nagyon örülünk, hogy megtanultál komponálni!

Szeretnénk élőben hallani? Köszönjük, nem.

Eredeti cím: Paperhouse

Rendezte: Bernard Rose

Év: 1988

Zene: Hans Zimmer, Stanley Myers

IMDb itt.

A '90-es évek szuperhősei a hétköznapi hősök voltak. Nem kellett röntgenlátás, nukleáris meghajtású szív vagy nevetséges búvárruha ahhoz, hogy felnézhessünk valakire. Ez egy annyira tökös film, hogy nők is csak azért kerültek bele, hogy legyen valaki, aki miatt össze lehet verekedni a buliban vagy legyen kit megdugni a tűzoltó kocsi tetején. De viccet félretéve ez egy nagyon heroikus, nagyon patrióta film. Kicsit olyan íze van, mint a háborúkról szóló katonás filmeknek, annyi különbséggel, hogy itt a főgonosz maga az egyik őselem.

Ron Howard rendezte a filmet, aki nem szeret kicsiben játszani. Nézzük csak meg a szereposztást: William Baldwin, Kurt Russel, Robert De Niro, Donald Sutherland, Scott Glenn. A legkisebb szerepekbe is hívták a nagy neveket. Pénz is volt rendesen, hiszen ahhoz, hogy tűzet oltsanak a filmben tüzet kell gyújtani. A tűznek viszont van egy olyan rossz tulajdonsága, hogy eléggé pusztító. Szóval van itt minden mi szem, s szájnak ingere. Sztárdömping, látványos tűzoszlopok és  egy lenyűgőző, de alábecsült szakma családi drámába burkolt bemutatása.

Ne feledjük, hogy ez a film 1991-ben készült, tehát olyan sorozatok előfutárának tekinthető, mint a Ments meg! vagy a Harmadik műszak és nem kellett hozzá egy 9/11 méretű katasztrófa, hogy értékeljük azokat az embreket, akik alulfizetve is megmentenék az életünket. Jó, hogy ez a film felhívta rá anno a figyelmet!

A tűz a leggonoszabb gonoszként jelenik meg a filmben. Gyönyörű felvételeken mutatják be, ahogy szinte már élő organizmusként csak arra tör, hogy elpusztítson mindent maga körül. És minnél inkább tartunk a tűztől, annál inkább csodálattal nézünk a férfiakra, akik megküzdenek vele. Egy kis mellékszereplőt megint csak kiemelnék a csapatból, mert Donald Sutherland legalább olyan félemetes a bolond piromán szerepében, mint maga a tűz.

A zene mindent elkövet, hogy átérezzük ennek a szakmának a súlyát. A veszélyt és az erre reakcióba lépő bátorságot. A napi szintű élet-halál harcot, ami ellehetetleníti a magánéleti boldogságot. A zene is kicsit a háborús filmekre emlékeztet, de nem is áll egymástól olyan messze ez a kettő. Katonának vagy tűzoltónak lenni bizonyos nézőpontból ugyanaz. Mindkettő hivatás, nem munka. A zene sodró lendülete akár öt égő épületen át is cipel magával. Nem hoz szégyent a tűzoltókra, hanem kellő tisztelettel és alázattal ír hozzájuk himnuszt.

Szeretnénk élőben hallani? Biztos magával ragadna, úgyhogy igen!

Eredeti cím: Backdraft

Rendezte: Ron Howard

Év: 1991

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.