Ezen a napon többek között 12 év rabszolgaságot néztünk. A bűvös kéz, mely irányított a húzásnál, valamiért nem akart túlzott boldogságot okozni ezen a napon. Ezért is vártuk csillogó szemmel ezt a rajzfilmet. Éneklés, sok szín, vidámság – na igen, csak a témáról feledkeztünk meg!

A Dreamworks ezúttal Mózes történetét vetette papírra. Rabszolgaként élt, herceg lett, majd felszabadító. A fáraó lánya megtalálta abban a bizonyos kosárban, tudjátok. A rajzfilm végig vezet minket ettől a momentumtól kezdve az életén. Bár ha úgy nézzük, kicsit furcsa, hogy ezt az enyhén véres történetet filmvászonra vitték, ráadásul gyermekeknek. A bibliai tíz csapás a zsidó nép kiszabadítása, a Vörös-tenger (ez nagyon jó rész volt) szétválasztása és az Ígéret földje mind érthetően és csodálatosan megalkotott. Szerettük, bár kicsit durva rajzfilmnek.

Egy dologban biztosak vagyunk: rajzfilmhez zenét írni nagyon hálás feladat, de nagyon kemény is! A szokásos dalok mellett itt a zene sokkal jobban él, mint egy filmben, ahol igazából legtöbbször csupán aláfestés. Nem! Itt tényleg nagyon fontos, hogy jó legyen, erős, dallamos, érzelmeket maximálisan kifejező, hiszen ez az, ami legjobban hat a gyerekek érzékeire. Ne csak hangulatot teremtsen, mesélje is el a történetet. ha úgy nézzük, egy ilyen rajzfilm már-már musical számba egy. A jó (rajz) filmzene erősíti a szereplőket és a történetet, itt pedig ezt kaptuk. Köszi Hans, nagy voltál!

Ja, és említsük meg Whitney Houston és Mariah Carey duettjét is. Na, az volt az igazán nagy durranás!

Szeretnénk élőben hallani? Igen, énekelnénk is!

Eredeti cím: The Prince of Egypt

Rendezte: Brenda Chapman, Steve Hickner, Simon Wells

Év: 1998

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.