Na jó, egy kicsit csaltunk. De hát már olyan régóta akartunk látni egy jó filmet, ami visszaadja hitünket és segít végigmenni a cetlik által kikövezett úton, mely körömlakkal van kifugázva! Igen, kiszedtük a dobozkából. Én nem olvastam egyik könyvet se, így szerencsére nem voltak elvárásaim. Természetesen ezt a hiányosságomat pótolni fogom ezek után!

A Da Vinci kód ismert főszereplője Robert Langdon professzor (az imádott Tom Hanks), a szimbólumkutatás elismert szakértője most a történelem leghatalmasabb földalatti szerevezete ellen veszi fel a harcot. Az illuminátus rendet 1776-ban Adam Weishaupt, az egyházjog professzora alapította. Ezután furcsa, hogy a rend célja az volt, hogy a felvilágosodás és az erkölcsi fejlődés révén az emberek feletti uralmat feleslegessé tegye. A politika zsarnokságtól és babonáktól való megtisztítása során a katolikus hagyományoktól független megvalósításért szerveződtek. Ezek az illumitásusok ismét feléledtek (1785-ben ugyan betiltották őket, de a mai napig hisznek benne, hogy még mindig tevékenykednek) és ebben a filmben szálltak szembe az elnyomó katolikus egyházzal. Robert Langdon a Vatikánon és Rómán keresztül üldözte őket hátrahagyott jeleik alapján, melyből egy egészen izgalmas film kerekedett. A pápa halála, a konklávé összehívása, a vatikáni jelenetek egy sokak számára ismeretlen világba nyújtanak betekintést – és még a levéltárba is eljuthatunk.

Jaj. Sokszor beszéltünk arról, hogy azokról a filmekről a legnehezebb írni, amiket szerettünk. Én ezt szerettem, izgultam rajta – bár nem kellett volna, hiszen nekünk van okostelefonunk, nem kellett elmennünk a levéltárba azért, hogy megmondjuk, hol találják a következő bíborost. Kindor beütötte „Róma, Bernini, víz”, aztán már adta is ki a helyszínt. 5 percet vártunk mire Robertnek is eszébe jutott a megoldás, de valószínűleg a levéltáras jelenet és a hihetetlen lexikális tudása sokkal izgalmasabbá tette a filmet.

Ez egy tipikusan olyan film, ami önmagában is izgalmas, de azt hiszem nem élhetne a zene nélkül. A kettő együtt olyan egyveleget alkot, mely együtt teszi feledhetetlenné az élményt. A zene monumentális – mint a székesegyhézak és a Szent Péter tér –,mély – mint a katakombák –, megfoghatatlan és titokzatos – mint az illuminátusok. A vegyes kórus, a pattogóan változó zene folyamatos feszültséget tart fenn a hallgatóban, szinte érzed a múló idő súlyát és a rossz közeledését. Köszönjük Hans, köszönjük Ron. Ismét jó párost alkottatok!

Szeretnénk élőben hallani? Naná! Már alig várom!

Eredeti cím: Angels & Demons

Rendezte: Ron Howard

Év: 2009

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.