Kicsit gondban vagyok ezzel filmmel, mert bár nagyon kedves-bájos, ugyanakkor kicsit középszerű is lett és bennem nem igazán hagyott mély nyomot. Nem tudok mibe kapaszkodni vele kapcsolatban.

Egy idős özvegy angol úrról szól a történet (a mindig csodálatos Michael Caine), aki a felesége miatt költözött  10 évvel ezelőtt Párizsba. Azóta se volt hajlandó megtanulni franciául. Felesége halála után, gyerekei unszolása ellenére úgy dönt, hogy Franciaországban marad. Egyik nap összetalálkozik egy kedves francia fiatal hölggyel a buszon, aki tánctanárként dolgozik. Ennek a barátságnak/plátói szerelemnek a története ez. És nagyjából ezzel le is írtuk a cselekményt. Kellemes hangulatú film, tele napsütötte meleg színekkel, szerethető karakterekkel. De végig olyan érzésem volt, mintha láttam volna már ezt a filmet - pedig nem. Nem szeretnék róla rosszat mondani, mert az olyan lenne, mintha egy földön fekvő embert rugdosnék, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy aranyos volt.

A hozzá készült zene sem tartozik Hans Zimmer kiemelkedő alkotásai közé, de a film hangulatát sikerült eltalálnia. Nagyon finom, nagyon puha hangokat használ. Mintha álomba simogatna minket. Jó érzés, jól is esik, de tényleg csak bealszunk tőle. Kedves, aranyos kis altatódalocska.

Kicsit azért is vagyok ennyire szigorú most, mert nem olyan régen láttam a moziban Michael Caine-nel és Harvey Keitel-lel az Ifjúság című filmet, és bár nem Hans írta a zenéjét mégis sokkal inkább ajánlom figyelmetekbe. Gyönyörű szép hattyúdala két méltán elismert zseninek. Kötelező! Tessék megnézni.

Mr. Morgan, örültem a találkozásnak, de ha nem jött volna el sajnálatos módon nem tűnt volna fel a hiánya. Maradok tisztelettel...

Szeretnénk élőben hallani? Nem.

Eredeti cím: Mr. Morgan's Last Love

Rendezte: Sandra Nettelbeck

Év: 2013

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

1996 egy igazán fekete évnek számított – emiatt a film miatt. Mi, akik a Hetedik mennyország című sorozaton nőttünk fel, tüntetünk a gonosz, mogorva és goromba papok ellen!

Nem szeretnénk nagyon visszaemlékezni és oldalakat írni erről a filmről, de pár megjegyzést megér:

1. Sose fogjuk elfelejteni, rég nevettünk ennyit egy filmen – tegyük hozzá, nem azért, mert vicces.
2. A zenét és a filmet talán csak Whitney Houston még mindig csodálatos hangja mentette meg.
3. Azt sajnos nem tudjuk, hogy Hans Zimmer mit alakított benne, mert a film annyira elvonta a figyelmünket a zenéről, hogy azóta se térünk magunkhoz.
4. Jót tett a filmnek, hogy télen játszódik.
5. Penny Marshall hozta a formáját. 

Szeretnénk élőben hallani? A filmet se szeretnénk újra látni.

Eredeti cím: The Preacher's Wife

Rendezte: Penny Marshall

Év: 1996

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Na jó. Be kell vallanom valamit. Már rögtön az elején csaltunk egy picit. Ugyanis ezzel a filmmel kezdtünk, de nem húztuk. Én választottam. És miért pont ezzel szerettem volna indítani? A sztori, hogy két nő (akarva-akaratlanul) sorsdöntő utazásra indul ketteseben, úgy éreztem megadja a projectünk alaphangulatát. Persze nem kívánok magunknak ilyen tragikus véget.

 A film ami egyértelműen nőkről készült, nem csak nőknek. A film ami felfedezte az A-ligának a fiatal Brad Pitt-et mind a nyolc kockájával. A film ami szerintem a mai napig az egyik legjobb road movie, amit valaha láttam.

A zene pedig egyszerűen csodálatos. A hangszerelés teljesen visszaadja a country életérzést. Végig érezni, hogy ez az út jól már nem sülhet el. Izgalmas és feszültség keltő, ha az ember az utcán hallgatja, néha azért körbe-körbe pillant, vajon melyik sarkon várhatja a rendőrautó. Mégis felemelő és megnyugtató, mintha tudatná velünk, hogy ez a legjobb ami történhet a főszereplőinkkel.

A körülmények áldozatai ők ketten. A meghozott rossz döntések sorozata csak egyre inkább sodorja őket az elkerülhetetlen véghez. Mégis az utolsó percig szorítunk, drukkolunk, hogy eljussanak a hőn áhított Mexikóba. A legalapvetőbb emberi tulajdonságunk hajt minket előre. A remény. Hogy aztán a film végén ott várjon ránk a szabadság. A zene is feloldodik. Megszűnik a görcs a gyomrunkban és a megkönnyebüléstől könnyek szöknek a szemünkbe.

Irigyeltem ezt a két nőt. Az érzésért, hogyha már nincs mit veszítened, akkor bármit megtehetsz. Nem kell megfelelni a férjednek, a főnöködnek, a családodnak, az ismerőseidnek. Az lehetsz aki mindig is akartál lenni. A legjobb barátnőddel az oldaladon, aki feltétel nélkül úgy szeret és fogad el, ahogy vagy. Jóban-rosszban, együtt a bajban.

És csak megemlíteném így a végén a harmadik főszereplőt: azt a gyönyörű 1966-os Ford Thunderbird-öt, melynek kék színe gyönyörű komplementer hatásban van a sivatag salakos narancssárgájával.

Aki még nem látta, mindenképpen pótolja!

Szeretnénk élőben hallani? Szeretnénk. 

Eredeti cím: Thelma & Louise

Rendezte: Ridley Scott

Év: 1991

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.