Elzászka. Na, itt álljuk is meg egy kicsit. Miért hívnak valakit Elzászkának? És ez csak egy kérdés a sok közül, amit a film kapcsán feltehetnénk.

De nem teszünk, ugyanis ez volt az első (és remélhetőleg az utolsó) film amit kikapcsoltunk kb. 40 perc után. Eddig jutottunk el: van egy milliomos játékgyáros, aki halálán van (egy propelleres sapka van a fején, ami össze van kötve a szívével, így ha lassul a propeller, akkor rögtön látják, hogy lassul a  szívverése – logikus), majd 5 perc múlva meg is hal. Sírja egy hatalmas kő elefánt, ami egész nap buborékokat fúj az ormányával. A gyárosnak két örök gyereke van, az egyikük éppen Robin Williams (Leslie). Ő és Elzászka (Joan Cusack) a háborút is megjárt nagybácsi szárnyai alá kerülnek, aki hát….mit mondjak…szeret hadakozni. Eddig szar alakú fürdőhabot, olasz és brazil műhányást csináltak, a nagybácsi hatalomra jutása után a cuki cuccok helyét a gyártószalagon átvette a műanyag puska és a tank.

A látvány maga érdekes volt, de amúgy jól kitalált – bár az én pillangó lelkemnek sok volt. Attól pedig rzá a hideg, hogy egy 35 éves ember gyereket játszik! Na végem volt.

A zene? Hans, ha ezt hallom Tőled először...én nem is tudom. Amúgy ha megpróbálok a sokkhatáson túllépni, akkor azt mondom, hogy még talán illett is a filmhez. Van benne egy kis cirkuszi, játékos hangulat, ami még akár jó is lenne, de sajnos összességében nem volt elég az élményhez. És ehhez ráadásul két ember kellett?

Szeretnénk élőben hallani? Erre most nem mondok semmit.

Eredeti cím: Toys

Rendezte:Barry Levinson

Év: 1992

Zene: Hans Zimmer, Trevor Horn

IMDb itt.

Élő bizonyíték arra, hogy az amerikaik már 1993-ban is inkább rebootoltak egy filmet, minthogy feliratosan nézzék meg. Mert ez is egy feldolgozás, bezony! Az eredetije Luc Besson azonos című filmje volt (az eredeti cím: La femme Nikita). Az már az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem láttam az eredetit. De legyetek kedvesek nézzétek ezt el nekem. A történetben rejlő potenciált mutatja az is, hogy később még Tv-sorozatot is készítettek belőle.

Mikor Dorkinnal néztük ezt a filmet kiváncsi voltam, hogy így 23 év távlatában is izgalmas lehet-e ez az akciómovie egy olyan ember számára, aki még nem látta. Én ugyanis 7éves forma kölyök lehettem, mikor először láttam - és utána még rengetegszer, Dorkinnak viszont volt gyerekszobája és nem ezzel mulatta az időt szombat délutánonként.

De a film ütött, még most is. Látványos volt és izgalmas. Itt még nem használtak CGI-t minden képkockán. Ha robbant valami, akkor robbant. Nem kérdés. Ami pedig kifejezetten tetszett már akkor is és most is, hogy mertek egy nőt főszereplőnek megtenni egy ilyen tipikusan pasifilmben. Nem egy kiemelkedő alkotás, de igenis színvonalas és szórakoztató. Külön szeretném kiemelni Harvey Keitel-t a takarító epizódszerepében. Attól a pokerarctól még most lúdbőrözött a karom. Lehet, hogy Tarantino is látta ezt a filmet, mert 1 évvel később Harvey Keitel megint csak takarító lett a Ponyvaregényben, akkor már egy beszédesebb, öltönyös formában.

És amiért én mindig hálás leszek, hogy ez a film ismertette meg velem a mindig csodálatos Nina Simone-t. Az a nő - akiről gyerekként azt hittem a hangja alapján, hogy pasi - egy zseni!

A zene nagyon dögös lett. Van benne egy kis gitárzúzás, egy kis dobszóló, de ami a legjellegzetesebb az a filmen végigvonuló női vokál. Hans eldalolja nekünk milyen lelki viharok dúlhatnak a főhősnőnk szívében, izgalomba hozz minket, ha akció van és lágyra veszi a figurát, mikor bejön a képbe a kötelező romantika. Nem tépi le az arcunkat, ahogy a film sem, de teljesen korrekt munka. Részemről biztos van benne egy kis nosztalgikus báj is, hiszen, mint tudjuk: az idő mindent megszépít. Kivéve Nina Simone-t. Ő egy időtlen, kortalan, örökérvényű istennő.

Szeretnénk élőben hallani? Nem kifejezetten.

Eredeti cím: Point of No Return

Rendező: John Badham

Év: 1993

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Avagy az egyértelmű mélypont. Én szavakat se találok. De tényleg nem.

Ez a film borzalmas volt. És gagyi. És idegesítő. És még a zenéje is rossz. Most direkt rákerestem, hátha 1999-ben volt valami nagy megbízás, ami elvonta Hans figyelmét erről a "filmről", de nem. Ebben az évben ezen kívül egy El Candidato című tv-sorozat első részéhez csinált zenét és ennyi. Szóval nincs kifogás. Ez egy óriási nagy feket lyuk életművének közepén.

Jobb híján mesélek kicsit a filmről. Van valahol egy kicsi sziget, ahol egy tucatnyi katona és egy tudós egy új fajta robbanószert fejleszt ki, ami Elvis névre hallgat. Egy próbarobbantás során kicsit elnéznek valamit és 150 méteres hatósugár helyett Elvis legyalúlja a 7 mérföld átmérőjű szigetet. Nem megy a matek mi? A katonák parancsnokát felelőségre vonják - 10 év katonai börtön -, a professzor - aki nem tud számolni - pedig folytatja munkáját. A börtönajtó bezárul, 2 másodperc múlva kitárul és le is telt a 10 év. Fantasztikus vágás! A katona kiszabadul és... (dobpergés) elindul bosszút állni. Wow, micsoda forgatókönyv! A professzor közben vígan horgászik egy helyi sráccal aki a kis közösség egyetlen kávézójának szakács-pincér-üzletvezetője. Aztán beüt a krach. A katona és csapata megpróbálja ellopni Elvist, de a professzor gyorsabb és elviszi előlük. Közben meglövik. Elmegy a kávézóba. Odaadja a kölyöknek a bombát. Elmondja, hogy 50 Farenheit hőmérséklet felett a bomba robban. És meghal. Egészen véletlenül pont ott van Cuba Gooding Jr. és a fagyit szállító hűtőkocsija, úgyhogy a két irritáló főhős elindul a bombával és innentől kezdve menekülnek az exkatona csapata elől.

Ez egy celluloid hulladék. Én még a Film+ hétköznap délutáni műsorrára se tűzném ki, pedig láttunk már ott hasonló gyöngyszemeket. Egyetlen célja van ennek a remeknek: rendkívül jó ivós játékhoz. Ha minden alkalommal a szánkhoz emeltük volna a poharat ahányszor valamelyik okos elsüt egy Elvis meghalt, vagy Elvis elhagyta az épületet mondatot, vagy ahányszor Cuba "kurvaidegesítő" Gooding Jr. azt mondja: Óh anyám!, valószínűleg a detoxban kötünk ki.

A zenéről nincs mit mondanom. Lehet valaki visszaélt Hans nevével. Vagy töppedt ikerszarkómás és ez a kisebbik énjének a műve. Nem tudom. Nem is akarom tudni. Csak felejteni akarok. Megyek iszom valami erőset.
 

Szeretnénk élőben hallani? HAHAHHAHHAHAHAAAA! nem.

Eredeti cím: Chill factor

Rendezte: Hugh Johnson

Év: 1999

Zene: John Powell és Hans Zimmer (Ja, hogy ehhez ketten kellettek? Le a kalappal fiúk!)

IMDb itt.

Egy igazi, német Teletubbies, csak más szereplőkkel. Hans Zimmer több rajzfilm zenéjét szerezte (Az oroszlánkirály, Kung-fu panda, Megaagy…), de ez biztos, hogy a „szívességfilmek” csoportjába tartozik. Nem mondjuk, hogy baj, hogy elvállalta, csupán kissé kilóg a sorból.

Laura egy kislány, aki most költözött és magányosnak érzi magát. Plüssállatait magával cipleve várja a pillanatot, amikor visszatérnek megszokott közegébe, az otthonába. Ám ez nem következik meg. A csillagok közé menekül…. és hopp! Egy csillag pedig a Földre jön! Laura visszaragasztja egy ragtapasszal a kezét(vagy lábát? Mije van a csillagnak?), és ezentúl nagyon nagy barátok lesznek. A többire sajnos annyira nem emlékszem. A lényeg, hogy végül minden rendbe jön! Hans Zimmer most 2 társsal együtt dolgozott (Nick Glennie-Smith, Henning Lohner). most is úgy gondoljuk, hogy rajzfilmhez nagyon hálás feladat zenét írni, ám ez most nem engedett akkora szárnyalást. Nem volt „musicales”, nem volt meg a lehetőség arra, hogy valami grandiózust alkossanak.

A zene inkább csak aranyos,mesébe illő, csillagok között szárnyaló. nem bántuk meg ezt a filmet, viszont tényleg elég kicsiknek való. Egy gyereknapon, vagy bármilyen ugrálóváras eseményen lejátszanánk.

Szeretnénk élőben hallani? Szólaljon meg inkább más „csillagok között”.

Eredeti cím: Lauras Stern

Rendezte: Piet De Rycker, Thilo Rothkirch

Év: 2004

Zene:Hans Zimmer, Nick Glennie-Smith, Henning Lohner

IMDb itt.

Hans most egy számomra új arcát mutatta meg! Hurrá! A filmet amúgy is szeretem, de ez most felüdülés volt. De ne siessünk előre!

A Sólyom végveszélyben tipikusan az a film, ami során köszönetet adsz, hogy van fedél a fejed felett, adót fizethetsz, sőt, nem lőnek rád az utcán ha kilépsz a házból. Szomália pedig nem ilyen hely. Az ország széthullása 1991-ben kezdődött. A Sziad Barre diktátor hatalmát megdöntő hadurak egymás ellen fordultak. A délnyugat-szomáliai Aideed tábornok, aki korábban Barre nagykövete volt, lett az egyik legerősebb hadúr. Az ENSZ a kormányzat helyreállítása és a humanitárius katasztrófa megakadályozása céljából többnemzetiségű békefenntartó erőket küldött Szomáliába. A misszió azzal fenyegette a hadurakat, hogy elveszítik hatalmukat. Ezért 1993 júniusában a Havíje klán vezetője, Aideed megtámadta a soknemzetiségű ENSZ-csapatokat. Az USA (az ENSZ által jóvá nem hagyott) válaszcsapása is elbukott, amikor két helikopterüket lelőtték 1993. október 3-án. ( 1995-ben az ENSZ-nek ki kellett vonulnia az országból. Az összes társadalmi szervezet és segélyszervezet is távozott ekkor. Ebben a közegben játszódik a film, a két helikopter lelövésekor. ne hibáztassátok Orlando Bloom-ot, ekkor még nem volt sztár, Legolas nem csinált volna ilyet.

Ahogy már az elején kifakadtam: valami újat kaptunk. A kelet-afrikai ország  arab behatásai érződnek a zenén is, Nem vagyok nagy mágus, de szerintem használtak olyan hangszert is benne, ami ehhez a területhez, zenéhez köthető. Megfejtéseket kommentben várom! Hans Zimmer ebben a filmben kitett magáért. Levetette azt a „Hans Zimmeres” stílust, és mert megújulni a filmhez! Szeretem ha használja a torzított gitárt, jól áll neki. Tökéletesen a filmhez illő zenét sikerült alkotnia most is. Köszi Hans!

Ridley Scott és Hans Zimmer pedig összeszokott páros: Thelma és Louise, Trükkös fiúk, Sólyom végveszélyben!

Szeretnénk élőben hallani? Imádnám!!

Eredeti cím: Black Hawk down

Rendezte: Ridley Scott

Év:2001

Zene: Hans Zimmer

IMDb itt.

Ez pedig nem a szokásos Hans Zimmer. A többit is érdemes meghallgatni!